Az éjszakai hóesés után nem sok kedvem volt kimozdulni otthonról. Nagyon csábító volt a meleg takaró meg az egész lakást körbelengő sült tök illata. No meg ki tudja, h milyen viszonyok vannak az utakon. Azért csak rávettem magam, h elinduljak, s időben meg is érkeztem a Kamrába. Ekkor ért az első meglepetés, nincs hova lakatolni (feltartóztathatatlanul terjed a bringázás, összesen 6 gép volt a színház előtti rácson/egymáson), de az egyik srác még kint volt és megengedte, h hozzá kössek. Helló! :) A jegypénztárnál jött a kevésbé örömteli, második meglepetés, nincs a nevemen jegy. Várjak 10 percet, valszeg lesz, s lett is, juhéé!
Ekkor már várnom sem kellett a lejutásra, ugyanis a nézőket már a ruhatárhoz is csak húszasával engedték le. Ahol, miután végeztek Gőz István rendhagyó tárlatvezetésre invitálta a várakozókat, bemutatva a „korábban színházként funkcionált épület” nézők által ritkán látogatott részeit, olya ritkaságokat felvonultatva, mint egy az utókorra maradt élő színész (akit ki is lehetett próbálni) és Elektra márvány szobra. Tárlatvezetésünk a büfénél ért véget, s itt kezdődött az előadás második szakasza, amiről be kell, hogy valljam kicsikét lecsúsztam. Gondoltam, míg mindenkit összevárunk, elmegyek a mosdóba. Mire visszaértem már teljes sötétség honolt a teremben a nézőtér bejáratánál pedig egy asztalon Fekete Ernő pókhálóba fonódva szónokolt. A vendégek csak ezután foglalhatták el helyeiket a nézőtéren, ahol megkezdődött úgymond a harmadik felvonás.
Ekkor már várnom sem kellett a lejutásra, ugyanis a nézőket már a ruhatárhoz is csak húszasával engedték le. Ahol, miután végeztek Gőz István rendhagyó tárlatvezetésre invitálta a várakozókat, bemutatva a „korábban színházként funkcionált épület” nézők által ritkán látogatott részeit, olya ritkaságokat felvonultatva, mint egy az utókorra maradt élő színész (akit ki is lehetett próbálni) és Elektra márvány szobra. Tárlatvezetésünk a büfénél ért véget, s itt kezdődött az előadás második szakasza, amiről be kell, hogy valljam kicsikét lecsúsztam. Gondoltam, míg mindenkit összevárunk, elmegyek a mosdóba. Mire visszaértem már teljes sötétség honolt a teremben a nézőtér bejáratánál pedig egy asztalon Fekete Ernő pókhálóba fonódva szónokolt. A vendégek csak ezután foglalhatták el helyeiket a nézőtéren, ahol megkezdődött úgymond a harmadik felvonás.
Az előadás végig nagyon mozgalmas, interaktív és igen szórakoztató volt. Innestől kezdve nem volt egy összefüggő, folyamatos történése a darabnak, hanem több egymástól független jelenet követte egymást. Mintha minél több művészeti ágba szeretnének betekintést nyújtani. Izgalmas volt látni, ahogy a Kamra színészei és a Tünetesek együtt dolgoznak, amikor Elek Ferenc táncol, Hajdúk Károly gitározik, vagy Góbi Rita színészkedik. Mindezt olyan ötletteljesen és olyan technikai megoldásokkal, amik méltán dicsérik a rendező és az alkotói folyamatban is közreműködő szereplők fantáziáját. Az előadás egy áveréssel zárult, ahol kalapács alá került minden kellék és színész, és végezetül a teljes színházi miliő is.
Jó volt, ügyesek voltak a szereplők, sokat nevettem, mindenkinek csak ajánlani tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése