Pillanat Színház: Ovibrader (péniszdialógok) - Thália Új Stúdió, 2011. február 7. 19:30

Vártam már, hogy megnézhessem ezt a darabot. Korábbi előadásra volt már jegyem, de akkor betegség miatt elmaradt. Mindezek ellenére sajnos azt kell mondanom, hogy annyira nem volt jó, mint amennyire vártam - vagy, mint amennyire drága volt a jegy.

Fotó: Puskel Zsolt

A történet azzal kezdődik, hogy Petyusért (Szemenyei János) édesanyja (Kolti Helga) komolyan aggódni kezd, mert bár már hét éves, mégis képtelen kimondani azt a szót, hogy Szeretlek. Ezért elviszi egy pszichológushoz (Huszár Zsolt), aki progresszív hipnózis segítségével először a múltjába, később a jövőjébe jutattja. Az előadás során ezeket az utazásokat követhetjük végig és segítségükkel ismerjük meg Petyus élettörténetét.

A darab célja, amit szerintem nem annyira sikerült megvalósítani, a férfi lélek rejtelmeinek boncolgatása. Frenák Fiúk-ja például szavak nélkül is százszor többet árul el róla. Így utólag elolvasva pár kritikai megjegyzést nem is értem, hogy szerzőik mire lelkesedtek ennyire. Véleményem szerint a darabot a „pénisszel” akarták eladni, de ez most eléggé erőltetettre sikerült. Ezen felül kicsikét morbidnak, és annál jobban eltúlzottnak érzem az anyuka bárányka becézése és a felnőttkori „birka öntudat” valamint a szexuális elferdülés közötti párhozamot. Azt semmiképp sem kérdőjelezem meg, hogy a szülők kihatnak a személyiségünk fejlődősére, de szerintem ez ennél mindenképp cizelláltabb módon történik.

kép forrása

Ettől függetlenül előbb-utóbb úgyis megnéztem volna ezt az előadást, ha másért nem, Huszár Zsolt miatt biztosan, ráadásul, amikor kezdéskor bevonultak a színészek és megláttam Fodor Annamáriát, neki is nagyon megörültem. Mindketten az Új Színház társulatának, ami az egyik kedvencem, tagjai. A színészek egyébként jók voltak, már amit a szerepük megengedett nekik, Kolti Helga kimondottan!

A darabot kísérő zenei aláfestéssel sem vagyok teljesen kibékülve. A Star Wars-os vonalat szintén erőltetettnek érzem. Bár azt el kell ismernem, hogy az átlagnál érzékenyebb humorérzékkel vagyok megáldva, például a L’art pour l’art társulatot sem szeretem, Mr. Bean-től meg kifejezetten a falra tudnék mászni, míg mások odáig vannak értük. Szóval csak azt tudom mondani, hogy ízlések és pofonok.

Ami viszont vicces volt, már épp indultam be a nézőtérre, amikor egy, az aulán keresztülsiető kócos srácra lettem figyelmes. Az ajtónál álló jegyszedő lánynak zavartan magyarázta, hogy csak azért menne itt tovább, mert játszik a ma esti darabban. Persze, persze menjen csak - mindez az előadás előtt pár perccel. Kezdés után nem sokkal már tudtam, hogy ma este övé a főszerep.

Beszélő fejek II. - Thália Új Stúdió, 2011. január 12. 19:30

Az első részét láttam, és tetszett, ami után természetes, hogy meg akartam nézni a másodikat is, de csak húztam, halasztottam, mert a Tháliába egy ideje már nem adnak szakmai jegyet. Kedden végül elhatároztam, hogy munka után elmegyek és megkérdezem, hogy van e még jegyük a másnapi előadásra, ha igen, akkor itt az idő megnézni. Volt, ráadásul last minute akcióban 33% kedvezménnyel. Közben kiderült, hogy a januári Ovibrader előadásokra is van most 30% kedvezmény, megnéztem a programomat, ahol január 18-án ott virított nagy betűkkel, így gyorsan vettem arra is egy jegyet. Szóval Thália-napokat tartok.

A díszlettet megtartották az első részből. A korábbi néggyel szemben most viszont csak három történetet hallhattunk, és különbség még, hogy közülük az egyik egy férfié. Ahogy az előadás végén kifele elcsíptem egy beszélgetés, szerintük az elsőben a történet volt jó a másodikban az előadás, a harmadik meg már sajnos nem hallottam.

Az eladás egy sorozatgyilkos férfi feleségének az elbeszélésével kezdődött. A véletlenül kihallgatott nézőkkel ellentétben a történeten kívül számomra Kováts Adél előadásmódja is megkapó volt. Egy visszavonult tanárnőt, Marjorie-t alakítja, akinek rend- és tisztaságmániája következtében férje kutyája folyamatos súrlódási pontot jelent kettejük között. Így telnek mindennapjaik, amikor is a helyi újságban időről időre felbukkan a hír, hogy egy sorozatgyilkos újabb áldozatot szedett. Ám Marjorie a gyilkosságokról nem akar tudomást venni még azután sem, hogy férjét letartóztatják, és megkezdődik ellene a büntetőper; helyette tökéletesen vezetett háztartásába menekül. Egyszer, a kutyaház takarítása(!) közben megtalálta férje véres nadrág, de nem tudja mi tévő legyen. A férfit végül bizonyíték hiányában felmentik, és miután hazatér, sikerén felbuzdulva még inkább nyeregben érezve magát, feleségét megfélemlítve használja, kutyáját pedig a korábbinál is nagyobb rajongással veszi körül. A sorsdöntő bizonyítékot Marjorie végül visszarejti a kutyaház alá.

A második történet egy pszichésen sérült középkorú férfi és édesanyja története, Graham elbeszélésében. Visszatérve a beszélgetők rövid és velős összefoglalójára: én sem állíthatom, hogy Szervét Tibor alakítása ne lett volna jó, de mindenképp meg kell jegyezzem, hogy mostani karaktere szinte egy az egyben olyan volt, mint az általa megformált Philip az Emberbarátban. Graham napjai önmaga, de főleg idős édesanyja ellátásával telnek. Minden a megszokott napi rutin mentén zajlik, mígnem az asszony az utcán szinte szó szerint belebotlik ifjúkori szerelmébe, aminek következtében felelevenednek a régi emlékek és újra egymásra találnak. Az egyre sűrűsödő közös programjaik Grahamet mindinkább kibillenti érzelmi stabilitásából. Egyszer csak egy, a házukat már egy ideje megfigyelés alatt tartó idegen bekopog az éppen magányos férfihoz, mondván: ön a fia? Én a lánya. Kiderül, hogy gavallér úriember mégsem özvegy, mint ahogy állítja. Felesége életben van, igaz 10 éve mozgásképtelen. Graham anyja eleinte nem akart hinni a fiának, folyamatosan azt szajkózta, hogy vegye be a gyógyszereit s ne képzelődjön, de végül elfogadja a történeket, lenyugszik és újra nyit fia felé.

A harmadik, egyben az utolsó történet Miss Fozzard elbeszélésben elevenedik meg előttünk, akit Moór Marianna alakít. Miss Fozzard egy nagyáruház osztályvezetőjeként dolgozott, amíg testvére szélütést nem kapott. Azóta az ő ápolásának és felépülésének szenteli szinte minden idejét. Egyetlen kikapcsolódása, a pedikűröse visszavonulni készül, de ajánl utódot maga helyett. Miss Fozzardot már első alkalommal megnyerte a férfi finomsága, kedvessége. Visszanyeri életkedvét, testvére mellé fogad egy ápolónőt, visszamegy dolgozni és rövid időn belül már heti rendszerességgel jár az új pedikűröséhez. Ekkor még nem sejti, a későbbiekben pedig már nem kíván tudomást venni a férfi különös perverziójáról, aki kihasználja naivságát, és szexuálisan használja az asszonyt. Ennek hamar híre megy a kisvárosban, igaz Miss Fozzardot bosszantják az inzultusok, amik emiatt érik, de sok mindent nem tesz ellenük. Testvére állapota mindaddig javult, amíg az ápolónő, miután „nem szokványos” szolgáltatásaiért cserébe teljesen lenullázta a beteg bankszámláját el nem utazott egy távoli szigetre. Ekkor az elsőnél sokkal súlyosabb, második szélütés éri. Miss Fozzard ismét részmunkaidőben vállal munkát, új ápolót keres, ezúttal egy férfit. Hogy fizetni tudja kénytelen az egyéb kiadásokat csökkenteni, lemondja a pedikűröst. A férfi ezt nem hagyja annyiban felveti, hogy ezentúl ő fizet majd az asszony társaságáért, Miss Fozzard elfogadja ajánlatát.

Ezzel végződött az előadás. Igaz, szélsőséges élethelyzetek kerültek bemutatásra, de mégis az az érzésünk, hogy a történetek bármelyikünktől származhatna, ami sokban köszönhető a közvetlen, élvezetes előadásmódnak. A mondanivaló komolyságát sok humorral és iróniával enyhítették. Tetszett a darab, azt hozta, ami az első rész után az elvárásom volt. Örülök, hogy végül rávettem magam, hogy eljöjjek a Tháliába.