Tóth Péter - Csíkszerda: Íratlan Evangélium - Kaníziusz Szent Péter templom, 2013.06.19. 20:30

Azoknak, akik szeretik a kóruszenét, és azoknak, akik nem, azoknak, akik azt hiszik, már mindent tudnak róla, már mindent hallottak, azoknak, akik valami újra, valami másra vágynak, azoknak, akik ismerik a Csíkszerdát, azoknak, akik még nem, azoknak, akik ismerik a Tóthárpi jelenséget és azoknak, akik még csak ezután fognak rádöbbenni, milyen egy igazán karizmatikus karnagy és milyen az, amikor 70 ember megy utána tűzön, vízen. - Tóth Péter, a szerző

A Tóth Árpád vezényelte Csíkszerda neve ismerősen csenghet a Kultúrfürdő programjaiból, de az egyre nagyobb - nem alaptalan - népszerűségnek örvendő kórus térspecifikus előadásaival a szerencsésebbek találkozhattak már akár a város legkülönbözőbb pontjain is. Így például énekeltek korábban a Lánchíd lábánál, vagy az ő egyik, a Halastóval közös sideprojektjük volt a Critical Mass apropóján mindössze kétszer összeállt Critical Bass formáció.

A Csíkszerdának igazából semmi köze Csíkszeredához, nevüket egy szóösszetételből alkották, mégpedig mert a fellépéseken a tagok mindig valamilyen csíkos ruhát viselnek és próbáikat szerdánként tartják. Célul tűzték ki, hogy a kórus hagyományos fogalmát új értelmezéssel bővítsék, emellett mindig nagy hangsúly helyeznek az improvizációra és a kísérletezésre, meglehetősen eredeti előadásaik ezek következtében születnek.

Nincs ez másként az Íratlan Evangélium esetében sem, ami egy 70 hangra írt kórusoratórium. Bár nem teljesen ebben a formában, de az előadást pár évvel ezelőtt már bemutatták a Kékgolyó utcai evangélikus templomban - ebből található részlet a link alatt -, most ennek az átdolgozott és kiegészített változatával készültek egy új helyszínre, a Gát utcai templomba. Érdekes egybeesés, hogy a VIII. kerületben most összesen nyolc koncertet adtak, pedig ez csak a nagy érdeklődésre való tekintettel bővített előadásszámnak köszönhető.

Képek forrása

A kórusoratórium Jézus életének mérföldköveit veszi sorra, születésétől kezdve, halálán át a feltámadásig. A újragondolt kóruskoncepció mentén igyekeznek a nézőket is aktívtan bevonni. A közel egy órás produkció alatt a koncert kezdetén begyakoroltatott korállal kétszer is közös éneklésre buzdították a nagyérdeműt.

Az este egy másik emlékezetes körülménye volt az a rekkenő hőség, ami ekkortájt a fővárosban uralkodott. Azt gondolnánk, hogy ezt a templom vastag falai némiképp mérséklik, pedig ellenkezőleg, sokan bezsúfolódva egy viszonylag szűkös helyre csak még melegebbnek tűnt a kinti kánikula. Ettől függetlenül mindez inkább csak hozzátett a közösségi élményhez, mint ahogy hatalmas élmény volt, amikor a kórus 70 tagja egyszerre rázendített. A közel 40 fok ellenére is futkosott az a bizonyos libabőr.

Vlagyimir és Oleg Presznyakov: Черенадраг (Cserenadrág) - Katona Kamra, 2013.06.09. 19:00

Van úgy, hogy összezavarodok egy-egy darab kapcsán, hogy azt eddig csak meg szerettem volna nézni, vagy már láttam is. Persze ezt némi utánajárással könnyű tisztázni, már, ha van rá mód. A nincs rá egy extrém példája, amikor előzetesen azt sem tudjuk, hogy mire érkezünk. Igaz, azért ez nem sűrűn fordul elő, jelen esetben is csak azért, mert majdhogynem utolsó pillanatban hívtak egy feleslegessé vált jeggyel. És mert korábban régen láttam, a színházba érve a címe alapján sem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy a Cserenadrággal hányadán állok ezen a téren. Természetesen úgy alakult, már ahogy megpillantottam a színpad berendezését, tudtam, nem első alkalommal vagyok itt.

A jó hír, hogy mindez semmit sem vont le a darab élvezeti értékéből. Ezzel a kijelentéssel ettől kezdve már nem árulok zsákbamacskát, a Katona József Színház és a TÁP Színház közös produkciója: jó. Eleve mindkét társulat remek színészeket vonultat fel, de az előadásban Csoma Judit, Terhes Sándor, Tamási Zoltán és Lengyel Ferenc játéka zseniálisnak mondható, persze Gera Marinára és Bánki Gergelyre sem lehet panaszunk.

A Presznyakov testvérek darabja napjaink Moszkvájában játszódik. Főhőse Válja - akit Bánki Gergely alakít -, különös srác, nem mindennapi családi háttérrel. Az előadás alatt életének egy szakaszát végigkísérve tárul fel előttünk tragédiába torkolló története. Az eseményeket vajmi kevéssé irányítja ő maga, inkább csak sodródik az árral - mint tehette tengerész édesapjának hajója -, mígnem végül meglépi élete talán egyetlen komoly elhatározását. A dráma azután bontakozik ki, hogy sorra magyarázatot kaptunk Válja furcsa viselkedésére, nem mindennapi foglalkozására, barátnőjéhez és szüleihez kötődő nem normális kapcsolatára.

Képek forrása

Vajdai Vilmos rendezésében ügyesen használja az audiovizuális eszközöket. A történet komolyságát finoman eltalált humorral tálalják, így azt egy csöppet sem érezzük nyomasztónak. A Kamrát pedig - többek között - a stúdiószínpad szűk belső tere adta családias hangulata miatt szeretjük, az előadás alatt ezzel is jól sáfárkodnak.

Ennél többet most nem árulok el a darabról, inkább mindenki menjen, ha a bemutató óta eltelt közel 3 év alatt még nem tett volna így, és nézze meg. Akár többször is.