Frenák Pál Társulat: X&Y - Trafó, 2013.04.21. 20:00

A Frenák Pál Társulat új bemutatóját április közepén négy egymást követő este is teltházzal játszották a Trafóban. Nem kérdéses, a társulat állandó és magas színvonalú munkájával már régen kinevelte stabil közönségét, amely közönség az X&Y láttán sem csalódhatott elvárásaiban.

Kép forrása
Igaz ez magára a rendezőre is. Korábbi interjúkban és közönségbeszélgetéseken Frenák egyértelműsítette, hogy koreográfiáival nem akar a nézőknek semmit sem megmondani és, hogy kevés dolog áll tőle távolabb, mint amikor az előadásaiba a hozzáértők bele szeretnék magyarázni, hogy valójában mit is gondolhatott alkotás közben. Az az érzésünk, hogy utóbbi részletezésébe annak intimitása miatt még akkor, ha kifejezetten kérik tőle sem szívesen kezd bele. Egyszerűen nem tesz mást, mint az élete folyamán őt ért impressziókat a tánc és a testbeszéd nyelvén feldolgozva saját önkifejezését keresi, a nézőkre pedig rábízza, hogy mindenki maga dekódolja az éppen látott produkciót. Nem történt ez másként most sem. Az előadást követő reakciókból pedig leszűrhető, hogy annak ellenére, hogy könnyen értelmezhetőnek tartották, szinte kivétel nélkül mindenkinek más és más mondanivalót hordozott a darab. Tehát a rendező maximálisan elérte fenti célját: a dekódolás megtörtént, mégpedig ahány, annyi féle.

Kép forrása
A cím az X és Y kromoszómára utal, a két táncművész, Marie-Julie Debeaulieu és Holoda Péter szerepe - az előadás kevés híján egy duett - pedig Ádámot és Évát formálja meg. Egy kis létszámmal dolgozó koreográfia mindig fárasztóbb a táncosoknak, mert szinte folyamatos aktív jelenlétet követel tőlük. Ez magyarázatot ad az előadás hullámzó dinamikájára is, mert ahhoz, hogy végig tudják táncolni, időnként egy-egy szusszanásnyi pihenőt közbe kell iktatni, ráadásul a térkialakítás sem könnyített feladatukon. Frenáktól mondhatni megszokott motívum a táncosok instabil környezetbe helyezése. A darab díszletét egy, a térben keresztben kifeszített háló adja, amin mozogni is komoly koncentrációt igényel, nem hogy táncolni. Minden nehézség ellenére pontos és szép mozdulatsorok követik egymást talajon és hálón egyaránt, amiért a duónak maximális elismerés jár. Az előadás letisztult, minimál díszlete erősen karakteressé teszi a színpadot, egyben költségkímélő - és a függetleneket sújtó elvonások ismeretében praktikus - megoldás. Ezt a karakterességet tovább domborítja a fények használata.

Kép forrása
A darabban maga a társulat vezetője is feltűnik, Ádám és Éva párhuzamát követve, mintegy a teremtő szerepében; akinek az előadás végén látható tánca - mint sikerrel végzett munkáját ünneplő örömtánc - magában egyesíti a férfit és a nőt, méltó koronájaként a korábban látottaknak. Ezek után kevesekben marad kétség afelől, hogy hazánk egyik legjobb társulatát láthatta.