Nem vagyok a monumentális, nagyszínpados produkciók feltétlen híve, de a Betörő az albérlőm előadására a történetet ismerve, és a szereposztásban Mucsi Zoltán nevét látva kimondottan nagy várakozással érkeztem. Miután a sokszor fogóssá váló: mégis, mit nézzünk meg? kérdést hosszas válogatással végül sikerült megválaszolnunk, egy kellemes, hasunkat fogva kacagós estére számítottam, pont olyanra, mint amit a Madách Színházban egy szórakoztató előadástól el lehet várni.
Ezzel szemben, bárhogyan is igyekszem, nem tudok pozitív kicsengéssel nyilatkozni a darabról. Azt továbbra is tartom, hogy a történetben benne van, hogy egy kedves, mulattató előadást hozzanak ki belőle, de a jelen rendezésnek ez úgy látszik nem sikerült. Helyette amit kaptunk az egy klisékkel teletűzdelt, túljátszott gesztusokkal apelláló vígjáték két felvonásban. A szünet után még titkon reménykedtem, hogy lehet, csak nehezen indul be a darab, majd a második felvonás jó lesz, és ezzel felhúzza az elsőt is, de sajnos nem sikerült túlszárnyalnia azt. Ráadásul Mucsi Zoltán kivételével a színészek sem tettek sokat az ügy érdekében, ő egymagában pedig kevésnek bizonyult ahhoz, hogy egy jó színdarab kerekedjen mindebből. Persze a többiek játékára sem mondható, hogy rossz lett volna, csak éppen az sem, hogy jó.
Véleményemmel nem vagyok egyedül, a kompánia azon részének, aki egyébként azokat a produkciókat kedveli, amik pont, hogy az Operettben és a Madáchban vannak otthon, szintén csalódást okozott az előadás. Így csak a nagyon fanatikusoknak, vagy a minden-mindegy alapon színházba járóknak ajánlanám.
 |
| Kép forrása |
Véleményemmel nem vagyok egyedül, a kompánia azon részének, aki egyébként azokat a produkciókat kedveli, amik pont, hogy az Operettben és a Madáchban vannak otthon, szintén csalódást okozott az előadás. Így csak a nagyon fanatikusoknak, vagy a minden-mindegy alapon színházba járóknak ajánlanám.
