Csíkszerda: Csíkos karácsony - Néprajzi Múzeum, 2013.12.13. 20:30

Az elmúlt pár hétben a várost járva lépten-nyomon hallani lehetett a Csíkszerda készülő karácsonyi koncertjéről. Nem csoda, hisz a pár nap alatt elfogyó előregisztrációs helyek mellett a kórus egyre növekvő népszerűségét példázza az is, hogy aktív tagjainak száma mára elérte a 110 főt. Lassan mindenkinek van olyan ismerőse, vagy legalábbis ismer olyat, akinek van olyan ismerőse, aki fellép egy-egy koncert alkalmával. A képlet egyszerű: a sok tag sok ismerőst, a sok ismerős kísérőkkel együtt pedig még több nézőt eredményez. Az, hogy amit a Csíkszerda csinál még jó is, ehhez már csak hab a tortán.

Fotó: Sarnyai Krisztina
A különleges helyszínválasztásairól is ismert kórus pár napra most a Néprajzi Múzeumba költözött, ahol is hat koncertet adnak. Nagy létszámhoz nagy tér dukál, a Csíkos karácsony helyszínválasztásának motivációs listáján ez a megállapítás feltehetően előkelő helyen szerepelhetett. Bár előbbi csak feltételezés, de az tény, hogy a minden irányból érkező kórusének eszméletlen jól hangzik a Néprajzi aulájában. A szólók viszont, ha el nem is vesznek, de pont a nagy tér miatt kevésbé hatásosak, és értésük komoly koncentrációt igényel. Pedig a Heinrich Schütz Karácsonyi Történet című oratóriumát alapul vevő előadás erősen szövegcentrikus, talán az összes eddigi Csíkszerda előadás közül a legerősebben. Olyannyira hangsúlyt fektettek rá, hogy a történet érthetősége kedvéért magyarra fordították az eredetileg német szövegkönyvet. Meglepő fordulatra senki ne számítson, a mindenki által jól ismert történet most is a betlehemi népszámlálással kezdődik és a három királyok hódolatán keresztül Heródes halálig tart.

Fotó: Sarnyai Krisztina
Az előadást végigkísérő zenekar szintén a kórustagokból verbuválódott, vonósok, fúvósok vegyesen. A hangszerek mellett újdonság a vetítés használata, viszont ezen a téren még van hova fejlődniük. A vásznon bemutatott képekből az aula teljes díszkivilágítása mellet a hátsó sorokig szinte semmi sem jutott el. Minden esetre a több művészeti ág közötti kísérletezgetésben van potenciál. De azt, hogy a jövőben ebbe az irányba indulna el a kórus csak karizmatikus karmestere,  Tóth Árpád tudná megválaszolni. Árpi előtt ismét le a kalappal, ennyi ember koordinálása és közös alkotásra bírása nem kevés munkát igényelhet.

Balkán kobra - Thália Színház, 2013.12.06. 19:00

Nem nehéz örömmel és várakozással telve érkezni a Tháliába, leginkább azért, mert a színház sok jó darab emlékét idézi. Az épület előtti hirdetőoszlopon ott van a Balkán kobra plakátja is, szereposztását végigfutva az ismerős nevek valószínűleg sokakban csak tovább fokozzák a kezdeti lelkesedést. Aki mostanában nem járt erre, azt meglepetéskén érheti, hogy a színház átalakult; a Régi Stúdióba, valamint a korábbi titkársági irodába beköltözött az MTVA. Utóbbiban hatalmas kirakattal a Magyar Rádió látványstúdiója került kialakításra és úgy tűnik, hogy a bent tartózkodók éppen élő adásban vannak, de a kezdődő előadás nem igazán hagy időt a hosszas csodálkozásra.

Kép forrása
A furcsaságok a színpadon is folytatódnak. A várakozással ellentétben a darab egyáltalán nem azt nyújtja, mint amit a Tháliától az évek alatt megszokhatunk. Addig rendben van, hogy a Balkán kobra egy szórakoztató előadás, de hol a tartalom? Ha már nincs is telítve mélyebb gondolatokkal, legalább itt-ott tűzdelve lehetne valami hasonlóval. Ezzel szemben aki beül az előadásra az a szórakoztassuk a nagyközönséget úgy, hogy közben nehogy bármiféle gondolkozásra sarkalljuk őket tipikus példáját nézheti végig. Ezt a célt szolgálja az előadás minden jelenete, mint ahogy a viszonylag nagynak számító színpad térhasználata is. A már-már monumentális díszletben a helyszínek és a szereplők elvesznek, ami akarva-akaratlanul a színpad és a nézőtér határait hangsúlyozza, a színészek és a közönség elválasztását eredményezi. Végül énekes betétei maradéktalanul garantálják, hogy az előadás igazi nagyszínházas élményt nyújthasson. Bár hasonlóért eddig sem kellett messzire, csak átellenben az Operettbe, vagy esetleg picit tovább, a Madáchba menni.

Kép forrása
A darab a színészektől nem követel komolyabb alakítást, a mélyebb tartalom mellett a kidolgozott karakterek is hiányoznak belőle. Ennek megfelelően, főleg úgy, hogy a színház jelenleg olyan színművészekkel dolgozik, mint Fodor Annamária, Schell Judit, Pindroch Csaba, Szabó Győző vagy Csányi Sándor - hogy csak pár főt emeljek ki azok közül, akik az előadásban játszanak -, erőlködés nélkül megugorják a kívánt lécet. Valószínűleg ők sem úgy tekintenek a mostanira, mint életük nagy szerepére.

Azért a szórakoztatást jól csinálják. A történet úgy van megírva, hogy bár nincsenek benne előre nem várt hirtelen fordulatok, de a helyzetkomikum eszközét ügyesen használják. Mindegy, hogy ki milyen elvárásokkal érkezett, a hangosan nevetés egységesen garantált, főleg a második felvonásban.

Tehát ízlések és pofonok. Ha valaki klasszikus szórakoztatásra vágyik, felhőtlen kacagásra amúgy ügyes színészekkel, annak bátran ajánlható az előadás. Viszont, ha valaki kiemelkedő színészi játékot szeretne látni, vagy akár az előadás után érdemben beszélgetni róla jobban jár, ha más darabot választ. A Tháliával kapcsolatban pedig csak remélni lehet, hogy a látszat jelen esetben csal és nem ment el abba az irányba, ahol a színház célja az ártalmatlan cirkusz biztosítása látogatóinak.