Az elmúlt pár hétben a várost járva lépten-nyomon hallani lehetett a Csíkszerda készülő karácsonyi koncertjéről. Nem csoda, hisz a pár nap alatt elfogyó előregisztrációs helyek mellett a kórus egyre növekvő népszerűségét példázza az is, hogy aktív tagjainak száma mára elérte a 110 főt. Lassan mindenkinek van olyan ismerőse, vagy legalábbis ismer olyat, akinek van olyan ismerőse, aki fellép egy-egy koncert alkalmával. A képlet egyszerű: a sok tag sok ismerőst, a sok ismerős kísérőkkel együtt pedig még több nézőt eredményez. Az, hogy amit a Csíkszerda csinál még jó is, ehhez már csak hab a tortán.
A különleges helyszínválasztásairól is ismert kórus pár napra most a Néprajzi Múzeumba költözött, ahol is hat koncertet adnak. Nagy létszámhoz nagy tér dukál, a
Csíkos karácsony helyszínválasztásának motivációs listáján ez a megállapítás feltehetően előkelő helyen szerepelhetett. Bár előbbi csak feltételezés, de az tény, hogy a minden irányból érkező kórusének eszméletlen jól hangzik a Néprajzi aulájában. A szólók viszont, ha el nem is vesznek, de pont a nagy tér miatt kevésbé hatásosak, és értésük komoly koncentrációt igényel. Pedig a Heinrich Schütz Karácsonyi Történet című oratóriumát alapul vevő előadás erősen szövegcentrikus, talán az összes eddigi Csíkszerda előadás közül a legerősebben. Olyannyira hangsúlyt fektettek rá, hogy a történet érthetősége kedvéért magyarra fordították az eredetileg német szövegkönyvet. Meglepő fordulatra senki ne számítson, a mindenki által jól ismert történet most is a betlehemi népszámlálással kezdődik és a három királyok hódolatán keresztül Heródes halálig tart.
Az előadást végigkísérő zenekar szintén a kórustagokból verbuválódott, vonósok, fúvósok vegyesen. A hangszerek mellett újdonság a vetítés használata, viszont ezen a téren még van hova fejlődniük. A vásznon bemutatott képekből az aula teljes díszkivilágítása mellet a hátsó sorokig szinte semmi sem jutott el. Minden esetre a több művészeti ág közötti kísérletezgetésben van potenciál. De azt, hogy a jövőben ebbe az irányba indulna el a kórus csak karizmatikus karmestere, Tóth Árpád tudná megválaszolni. Árpi előtt ismét le a kalappal, ennyi ember koordinálása és közös alkotásra bírása nem kevés munkát igényelhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése