Vlagyimir és Oleg Presznyakov: Черенадраг (Cserenadrág) - Katona Kamra, 2013.06.09. 19:00


Van úgy, hogy összezavarodok egy-egy darab kapcsán, hogy azt eddig csak meg szerettem volna nézni, vagy már láttam is. Persze ezt némi utánajárással könnyű tisztázni, már, ha van rá mód. A nincs rá egy extrém példája, amikor előzetesen azt sem tudjuk, hogy mire érkezünk. Igaz, azért ez nem sűrűn fordul elő, jelen esetben is csak azért, mert majdhogynem utolsó pillanatban hívtak egy feleslegessé vált jeggyel. És mert korábban régen láttam, a színházba érve a címe alapján sem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy a Cserenadrággal hányadán állok ezen a téren. Természetesen úgy alakult, már ahogy megpillantottam a színpad berendezését, tudtam, nem első alkalommal vagyok itt.

A jó hír, hogy mindez semmit sem vont le a darab élvezeti értékéből. Ezzel a kijelentéssel ettől kezdve már nem árulok zsákbamacskát, a Katona József Színház és a TÁP Színház közös produkciója: jó. Eleve mindkét társulat remek színészeket vonultat fel, de az előadásban Csoma Judit, Terhes Sándor, Tamási Zoltán és Lengyel Ferenc játéka zseniálisnak mondható, persze Gera Marinára és Bánki Gergelyre sem lehet panaszunk.

A Presznyakov testvérek darabja napjaink Moszkvájában játszódik. Főhőse Válja - akit Bánki Gergely alakít -, különös srác, nem mindennapi családi háttérrel. Az előadás alatt életének egy szakaszát végigkísérve tárul fel előttünk tragédiába torkolló története. Az eseményeket vajmi kevéssé irányítja ő maga, inkább csak sodródik az árral - mint tehette tengerész édesapjának hajója -, mígnem végül meglépi élete talán egyetlen komoly elhatározását. A dráma azután bontakozik ki, hogy sorra magyarázatot kaptunk Válja furcsa viselkedésére, nem mindennapi foglalkozására, barátnőjéhez és szüleihez kötődő nem normális kapcsolatára.

Képek forrása
Vajdai Vilmos rendezésében ügyesen használja az audiovizuális eszközöket. A történet komolyságát finoman eltalált humorral tálalják, így azt egy csöppet sem érezzük nyomasztónak. A Kamrát pedig - többek között - a stúdiószínpad szűk belső tere adta családias hangulata miatt szeretjük, az előadás alatt ezzel is jól sáfárkodnak.

Ennél többet most nem árulok el a darabról, inkább mindenki menjen, ha a bemutató óta eltelt közel 3 év alatt még nem tett volna így, és nézze meg. Akár többször is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése