Mikor megérkezetem a Katona elé, annyira kevés ember lézengett a bejáratnál, pedig már fél 8 is elmúlt, h felébredt bennem a gyanú, hogy talán nem is jó helyre jöttem, a Kamrában kellett volna. Vagy talán mégsem 8ra... hiába ellenőriztem a kezdést a nap folyamán többször is, elnéztem és 7kor kezdődött volna? Akkor most ne is lakatoljak? Végül 2 ember benyitott, szval nyitva van az ajtó, na jó, ha más nem meg tudom kérdezni, h mizu. Kiderült mégsincs semmi tévedés, lesz ma előadás, itt lesz és igen, 8tól. Hurrá.
Miközben vártam a kezdést, továbbra sem kezdett kialakulni a megszokott tömeg, amit a mellettem álló, amúgy mókás kedvükben lévő jegyszedő lányok is újra és újra megjegyeztek. Kongattak, beültem a helyemre… egy jó darabig az egész sorban senki nem ült, csak én és mellettem egy fiatalember. Teljesen úgy tűnt, mintha a tikár össze akart volna boronálni minket, mikor így egymás mellé osztotta a jegyünket. Megjegyzem, már csak azért sem néztünk ki egy párnak, mert a srác ahogy azt „illik”, ing-zakó-nyakkendővel adta meg a tiszteltet a darabnak, én meg.. hát, kevésbé voltam jól öltözve.
Végül elkezdődött az előadás olyan 2/3-adosan telített nézőtérrel. A darab színvonala ezt nem indokolta, és a bemutatója sem olyan régen volt, idén áprilisban, minden esetre a Katonától furcsa. Az is lehet, h egyszerűen az emberek november 16-án nem szeretnek színházba járni…
Marivaux a történetet ókori görög környezetbe helyezte, trónfosztott és trónos királyok, elveiben végül végletekig megingatható filozófusok és furfangos szolgálók idejébe. Mindezek ellenére mélyen szántó gondolatokat ne várjunk a darabtól, helyette egy könnyed, megnevettető, szinte minden fájó fordulatot mellőző igazi lovestory-t láthatunk. Azért írom, hogy szinte, mert a végkifejlethez közeledve volt egy jelent, amikor a lefizetett szolgálók szolgálatukért cserébe nem csak pénzbeli jutalmazásuk követelték, hanem már a részüket a szerelemből, de Leondina (Pálmai Anna) határozottan és talán túl gyorsan le is szerelte őket. Véleményem szerint ez volt az a rész, ahol egy komoly fordulatot vehetett volna a darab, az addigi kedd esti limonádét átfordítva egy konfliktushelyzetbe.
Pont a mű egyszerűségéből fakad, hogy a színészeknek nem adódik sok lehetőség, hogy képességeik csillogtassák. Kivételt képez talán ez alól a kertészt alakító Bezerédi Zoltán és Szirtes Ági Leontina szerepében. Ami kicsit sok volt nekem az az erőltetett nevetés, mmint a színészek nevetése, az lejött, h végig cél volt a gesztusok felerősítése, de a nevetést többször már túlzónak találtam. Ami még érdekes, az az, hogy a darab összhangját nézve volt benne egy sztem teljesen bele nem illő jelenet, mégpedig Dankó István entrée-ja aki, az első 5 percben egy vizeshordóból bukkant fel anyaszült meztelenül. Nem értem, a rendező koncepcióját, h ezzel milyen magashangot akart megütni, miközben az előadás nem tartalmazott semmilyen meglepő fordulatot, sőt mondhatjuk, h minden a jól bevált forgatókönyv szerint alakult. A két fiatal meglátva egymást szerelemre lobban, leküzdik az eléjük gördülő akadályokat, és végül boldogan élnek, míg meg nem halnak, immár osztozva a trónon.
Mindent összegezve sztem egy kedves, és mulattató darab volt, jó választás annak, aki könnyed kikapcsolódásra vágyik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése