http://www.junion.hu/index.php?option=com_content&view=category&layout=blog&id=82&Itemid=129&lang=hu
Nagy kár lett volna, ha lemaradok erről az előadásról. Ugyanis a kasszánál leadott listán a nevem többszöri nekifutásra sem volt fellelhető, és mint kiderült, így is túl sok jegy lett már kiadva mára. Bejelentkezett egy iskolás csoport tanárnénistül, csoportkedvezményestül. Gondolom azért, mert manapság a Zabhegyező már kötelező olvasmány. Szerencsém az volt, h valószínűleg nem mindenki érkezett meg közülük, mert a rögtönzött kupaktanácsot követően, h akkor most mi tévők legyünk, egy csoportkedvezményes jegyet kaptam én is, ráadásul csoportkedvezményes áron. A tanulság az, h ennyire előre sosem szabad jegyet foglaltatni, mert aztán elkeveredhet... de még a gyereket direkt a ma estére lepasszoló fiatal párnak is jutott jegy, szóval nem volt itt gond a problémamegoldással.
Beengedés után elég sokáig tartott, mire mindenki megtalált a helyét, és végre elkezdődhetett a darab. Ezek a diákok már csak ilyenek, nem preferálják az eső sort. Így ők pótszékre ültek, míg a zsákom és a jobb oldal második sorának kabátjai és táskái külön széket kaptak.
Végig nagyon kevés díszlettel dolgoztak, legtöbbször mindössze 7 db szalmabála és egy szalagfüggönyből (legalábbis nekem annak tűnt) készült paraván volt a színpadon. Az előadás során monológok és páros jelenetek váltogatták egymást. A különböző jelenetek között a váltást a színpad átrendezése jelezte, azaz a bálák más és más formációba helyezése aszerint, h éppen mit szimbolizálnak, ágy, szék, asztal, taxi vagy vonatbelső. Háát, szerintem tuti izomláza lett másnapra Bánki Gergőnek, mert általában ő pakolt. Mint ahogy főszereplőként a darabot is ő vitte. Nagyon ügyesen formálta meg a téboly szélén álló Holden karakterét (...de hát mi másért is szeretnénk). A többiek is hitelesen hozták a maguk szerepeiket, ugyanis több is jutott nekik, és egyáltalán nem volt zavaró felbukkanásuk más-más személyként.
Főhősünk elbeszélése bár időben csak néhány napot, a lélek szintjén viszont hosszú utat ölel fel az iskolából kicsapástól az összeomlásig. Immár a negyedik gimnáziumából is kirúgták és bár már csak pár nap van a karácsonyi szünetig, hamar ráébred, hogy nem sok maradása van a kollégiumban sem. Elhatározza, h haza megy New Yorkba, de semmiképp sem a szülei házába. Vonatút, olcsó hotel, haver, barátnő, régi tanár, a húga, mind-mind felbukkan, de újra és újra olyan szituációkban, ahol kivétel nélkül ő van, vagy végül ő kerül alárendelt helyzetbe. Bármit tesz az mindig rosszul sül el. Az egyetlen személy, aki a lejtőn lefelé meg tudná állítani az a gyerekkori szerelme, a volt szomszéd lány. A sors fintora, hogy pont ő az, akit többszöri próbálkozásra sem sikerül utolérnie.
Egy biztos, ne számítsunk vidám darabra. Igaz, többször megmosolyogtatott mindenkit (a diákokat talán még a kelleténél többször is, legalábbis ők intenzívebben adtak hangot tetszésüknek), de ez mind a cinizmus mosolya volt. Kivételt ez alól talán a taxis és a kacsák képeznek. Az előadást követően egész este a hatása alatt voltam, egyúttal nem túl jó beszélgetőpartner a vendégeimnek, akik a héten nálam szálltak meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése