A választásban az motivált, h ugye vasárnap délután 3-ra, már akkor is felkel az ember, ha az előző este hosszúra is nyúlt. Meg aztán utána este még lesz egy kis időm otthon, nem 10 fele érek csak haza, mégis jó néha rápihenni a következő hétre. Viszont az előző hétvégére tervezett teraszfestés áttolódott a mostanira, így mégis jobb lett volna otthon lenni addig, amíg világos van, amíg látni a színeket. No, mind1, nem ezen az egy órán múlt, h végül nem sikerült befejezni most a teraszt.
Fél 3ra annak rendje és módja szerint odaértem a színházba, ahol is a pénztárnál derült ki, hogy nincs nálam pénz. Sok olyan eset van, amikor ciki elindulni otthonról pénz nélkül, de színházba különösen. Sebaj, mindjárt jövök, hazamegyek érte, ha nem gond. Vissza fog érni? Igen, bicajjal kb 5 perc. Ezen felbuzdulva a papírt is levittem a szelektívbe, mert első köröm alkalmával láttam a Dob utcában lévő gyűjtőbe fér még. Hetek óta próbáltam levinni, de vagy dugig volt a gyűjtő, vagy megszüntették azt, vagy egyszerűen megfeledkeztem róla, h hazafele arra kanyarodjak, h csekkoljam a telítettséget.
10 perccel kezdés előtt ismét a pénztárnál, ahol megjegyezték, h időcsúcsot döntöttem, s semmi gond, megesik az ilyen, a lényeg, h itt vagyok időben. Miután kivártam a sort a mosdóban (h az emberek miért nem tudnak kopogni) a legtöbben már beültek a nézőtérrel. Persze hova szólt a jegyem? 4. sor 15. szék (amúgy tökéletes helyre, köszönöm!), csupán 12 embernek kellett felállnia miattam, persze kedvesen voltak én meg sűrűn elnézést kértem.
Most már rátérek a lényegre. Vagy a számomra eseménydús kezdésnek vagy inkább az előadás gyenge kezdésének köszönhető, h az első felvonás ideje alatt, vagyis inkább az első egy óra alatt úgy éreztem, h lehet, h mégis jobban járok, ha festünk tovább, s kihagyom a mai színházasdit. Végig az kattogott a fejemben, h azért ismerek nem egy olyan társulatot, rendezőt, akik ugyanezt a sztorit meglehetősen ütősre is meg tudnák csinálni. Ezzel szemben a látottak erőltetett, gyenge próbálkozásnak tűnt, teletűzdelve felesleges és bugyuta erotikus jelenetekkel. Mindenki vetkőzik, persze csak a jó ízlés határain belül, de akkor is, kell ez?? Szexilédi csipkeruha és alsógatya? Így utólag belegondolva lehet, hogy csak a környezet, a fiatalnak egyáltalán nem mondható és prüdériájában elutasító nézői átlagéletkor, vagy a fülemet innen-onnan megcsapó, hát, ez milyen rossz, szünet utánra nem maradok sugallta mindezt, minden esetre mire eljött a szünet fel sem tűnt, h elröppent 2 óra (általában nem szokott ilyen hosszú lenni egy felvonás).
Egy biztos, sokan betartották az ígéretüket, mert a mögöttem szinte tömött sor a második felvonásra szinte teljesen üres lett. Kb annyian ültek benne, mint az első alatt üresen maradt székek száma volt. Ez eléggé meglepett, pláne az, h más sorokban nem volt ennyire drasztikus az „elvándorlás”. Sőt, az igazat megvallva a szünet valahogy megszépítette az emlékeket. Szóval, akik leléptek, bánhatják, mert a szünet utánra szépen felpörögtek az események, válás, gyógyíthatatlan betegség, újabb szerető, vádaskodás, veszekedés és halál. Ami fontosabb, már egyáltalán nem hiányzott belőle a hitelesség. Erős, hatásos alakításokat láthattunk. Ki kell még emelnem, h végig kreatívan használták a teret, a színpad úgy volt berendezve (a díszletről az elején mögöttem egy férfi meg jegyezte, h olyan a színpadkép, mint földrengés után), hogy kb 12 különböző helyszínt tudtak megjeleníteni.
Összességében azt kell, hogy mondjam h az előadás jó volt, ügyes színészekkel. Olyan, amin utána el lehetett volna töprengeni egy jóbaráttal egy pohár bor mellett, ha a társaságában lettem volna és, ha nem sietek haza utána folytatni a takarítást. (viszont most csillog-villog az egész lakás, és az új szerzemény szőnyegem is leterítettem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése