Napokkal az előadás előtt már azon törtem a fejem, hogy táncot szerető, de abszolút laikusként mit is tudok írni majd róla. Ezért előre szólok, hogy senki ne számítson kisregényre vagy nagy elemzésre.
Nem sokkal kezdés előtt érkeztem, mégis alig volt várakozó. Végül a Refektórium szellősen, de olyan kétharmadig megtelt, de hát nem is egy mainstream darabról, vagy nagynevű koreográfusról, együttesről van szó. A táncosok kapcsolódási pontja a Szegedi Kortárs Balett. Kalmár Attila és Mészáros Máté, akik a darabot koreografálták tagjai voltak, míg Markovics Ágnes és Horváth M. Gergő jelenleg is azok.
Nekem egy kicsit nehézkesen indult be a darab, de már az elején lendületes zenével, ami egész végig kitartott. Aztán egyre dinamikusabb lett a tánc. Szinte mindvégig fenn tudták tartani vele a figyelmem, csak egyetlen egyszer fordult elő, h egy rövid időre elkalandoztak a gondolataim. Pedig korábban többször előfordult már velem az, h egy-egy előadáson azon kapom magam, hogy az épp aktuális teendőkön, történéseken jár az eszem a helyett, h figyelnék.
Véleményem szerint mindannyian jó táncosok és ügyesek voltak most is, nem utolsó sorban pedig tetszett a darab. Szeretem azt, amikor ennyire a zenére vannak szabva a mozdulatsorok. Valamint mindig is értékeltem az egyéni próbálkozást, h ők maguk akarnak alkotni valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése