2010. december 28. 19:00 Radnóti Színház – Alkony



A két ünnep között elég sűrűre sikeredtek a napjaim. Valahogy a nyugi van, nincs meló engem most elkerült. Így esett, hogy munkából egyenesen a színházba mentem, ráadásul pörögtek az események egész nap, rákészülni sem tudtam. Nem a legideálisabb körülmények ezek a színházlátogatáshoz. Az már csak a hab volt a tortán, hogy a karácsonyi láz is makacsul meg-megújult. Viszont, ha már van rá jegyem, meg kíváncsi is vagyok, csak nem hagyom ki! Szerencsére se nem tüsszögtem se nem fújtam az orrom annyira, hogy pikk-pakk kiutáljanak a nézőtérről miatta. Ha már a nézőtérnél tartunk, egy háttámlás széket sokra tudtam volna értékelni..

Utólag sok mindent elolvastam a darabbal kapcsolatban, mindenhol a lehető legnagyobb természetességgel írják, hogy a főszereplő Mendel Krik (Cserhalmi György) egy dörzsölt gengszter. Nekem ez egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű. Csak az jött le, hogy a történet egy Oroszországban élő zsidó családról szó, egy eléggé agresszív apukával. A nagyobbik fiún, Benyán (Csányi Sándor) azért már látszott, hogy nem kispályás, de hogy ez a staféta bot továbbvitele lenne, vagy csak az erőszakos apa hatása, szintén nem lehetett eldönteni. Igazából nekem az első eszembe sem jutott.
Ami még nagyon furcsa volt, s nem annyira értettem, hogy az apa miután a fiai agyonütötték, de mégis felépült (ok, nem minden koponyát ért baltacsapás halálos) miért lett olyan, mintha szellemi fogyatékos lenne. Ez annyira megzavart, hogy sokáig nem is tudtam, hogyan álljak neki ennek az előadásnak a beszámolójához.

Összességében elmondhatjuk, hogy nem egy vidám darab, bár vicces jeleneteket sem mellőz. Különösen akkor, amikor a zsidó közösség mindennapjaiba nyújt betekintést kifigurázott túlzásokkal. De azért képes elgondolkodtatni minket az élet nagy dolgairól, olyan témákat érintve, mint a család, a becsület, a tisztesség, a siker. Azzal, hogy az előadást nem szabdalták fel szünetekkel pörgősre sikerült, nem volt olyan rész, ahol unatkozni lehetett volna. Emellett jó színészi játékokat láthattunk, szeretem a Radnóti csapatát.
Ide a végére érdekesség képen még elfér az aznapi „celebszpotting”: Vekerdi Tamás a nézők között, igaz, ha nem mutatkozik be egy idős házaspárnak, akkor én fel nem ismertem volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése