Mondhatni nem túl vidám hangulatban hagytam el a színházat tegnap este, igaz egy tragédiától mit is várhat az ember… így jár az, aki előre nem néz utána annak, hogy mit is fog látni, hanem cím, színház vagy színészek alapján válogat. „Nem egy tragédia két részben” áll az előadás szórólapján. És mily igaz, három, a húszas éveik végén járó - a legidősebb 30 éves - nővér szívbemarkoló története bontakozott ki előttünk. Három hányatatott sors Pálfi Kata , Pokorny Lia, és Földes Eszter remek alakításában.
Kislány korukban édesanyjuk felakasztotta magát és a család macskáját a picében, mert nem tudta elfogadni, hogy a férje elhagyta őket. Ezt követően az árvákat a nagyapjuk nevelte. Egy ilyen szituációban szinte elkerülhetetlen, hogy lelkileg sérüljenek a gyerekek. Jelenleg Lenny, a legidősebb nővér (Pálffi Kata ) gondozza a már öreg és beteg nagyapát. Képtelen kapcsolatot teremteni a férfiakkal, miközben Terézanyu módjára mindenki gondja-baját és terhét magára veszi. Meg, a középső lány (Pokorny Lia) volt az, aki rátalált az anyjuk holttestére, ő a vagány és erős nő szerepét öltötte magára. Azt, hogy ez csak a külvilágnak szól és az őt ért trauma feldolgozatlan maradt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy 14 éves korában nyúlt először a pohár után, és azóta is folyamatos alkohol és drogproblémákkal küzd. Aki újra összehozta a testvéreket az Babe (Földes Eszter), hármójuk közül a legfiatalabb. Boldogtalan házassága a város egyik legbefolyásosabb férfijával olyan elkeseredettségbe sodorta, minek végén rálőtt a férjére. A dolog iróniája, hogy mindig is ő volt a nagypapa kedvence, a többiek számára a jó kislány példája.
Az előadást végig sok-sok humorba és iróniába ágyazták. Saját bevallása szerint a rendező célja ezzel az volt, hogy a nézők számára megkönnyítse befogadást.
Minden esetre nekem ez a darab alkalmat adott arra, hogy a mindennapok mókuskerekéből egy kicsit kilépve megálljak és elgondolkozzak azon, hogy az eddigi életem miért és hogyan alakult úgy, ahogy. Valamint megerősített abban, hogy értékelnem kell a gondtalan gyerekkorom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése