Annak ellenére, hogy a tízedik sor pótszékére szólt a jegyem, végül egész tuti helyről, a harmadik sor közepéről sikerült végignéznem a darabot. Ugyanis egy párnak szintén pótszékre, és ráadásul egymástól távoli sorokba szólt a jegyük, ezért felajánlottam nekik, ha szeretnének egymás előtt ülni, én szívesen cserélek velük. Így kerültem a harmadik sor szélére, ahol az ötös szék a nézőtér elsötétülésekor is üres volt, nekem sem kellett több.. kezdődhet a komédia. :)
A történet egy informatikai cégnél játszódik. Vezetője Ravn (Gazsó György) kitalált egy, a valóságban nem is létező főnököt maga fölé. Erre azért volt szüksége, hogy a dolgozókat negatívan érintő döntések meghozatalakor a felelősséget levehesse a saját válláról és azokat minden esetben legyen kire hárítania. A szeretetéhsége kényszeríti rá, hogy a beosztottak előtt ő maga mindig is egy kedves, szerethető mackóként tündökölhessen. Magának azzal indokolja mindezt, hogy ő nem egy vezető-típus.
10 évig minden további nélkül működött így a cég, de most, hogy el akarja adni a vevő fél ragaszkodik ahhoz, hogy csak is a legmagasabb pozíciót betöltővel hajlandó üzletet kötni, nem pedig annak egy „csatolósával”. Ezrét Ravn felbérel egy színészt (Csányi Sándor), hogy játssza el a Főfőnök szerepét a tárgyalásokon. Egy hét van a szerződés aláírásáig, addig az alkalmazottak előtt is alakítania kell a főnököt. A „hat öreg”, akik a cég indítása óta ott dolgoznak, és többet tettek bele, mint ami elvárható lenne, kétes örömmel fogadják. Ráadásul nekik az adás-vételi szándékról nincsen tudomásuk.
És itt kezdődnek a bonyodalmak. Több sejthető és nem várt fordulat követi egymást. Sokszor jókat kacagtam, de a humor mellé végletes drámaiság is vegyül. A szereplőket megismerve levonhatjuk a következtetést, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Az előadás elején és végén, valamit a szünet előtt egy monitoron kommunikálnak a nézőkkel. Gondolom az IT-vel foglalkozó vállalat adta az ötletet, de ennek ellenére nekem ez kicsikét erőltetettnek és szükségtelennek tűnt. Viszont nagyon meglepődtem, mikor az első pár jelenet elválasztójaként szóló zene ismerősen csengett. Nem is olyan régen a Millenárison jártunk egy indiai esten, amit India függetlenségi napjának tiszteletére rendeztek. Az egyik táncosnő emlékezetes, 28 perces klasszikus indiai táncához használta ugyanezt a zenét. Azt hiszem erre szokták mondani, hogy kicsi a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése