A legújabb Frenák darab bemutatója. Mindig nagy várakozással tölt el egy-egy előadásuk, amit még nem láttam. Tudni kell azt is, hogy ők az egyik kedvenc társulatom, remek táncosokkal (azért mostanában a Várnagy Kristófot hiányolom közülük :( ). Sőt, a Fiúk volt az egyik első kortárs táncdarab, amit láttam, és talán azóta is a legjobb. Nem csoda, hogy megszerettem a táncot.
A nézőtéren a második sorban foglaltunk helyet. Nem mintha nem lett volna még hely az elsőben is, amikor beértem a terembe, de a Trafóban, amikor ilyen nagy érdeklődésre számot tartó előadást játszanak, beraknak plusz egy sort előre, ahol a székek lábai le vannak vágva, így azok olyan gyerekméretűek. Szóval inkább a kényelmet választottam. Sajnos így néha volt, hogy az előttünk ülők feje zavaró volt, kitakarták a táncosokat. Az egyik ilyen alkalom az első snitt volt. Merthogy a darab úgy volt felépítve, hogy a több apró történet elbeszélése filmszerűen zajlott (mint később számomra is világossá vált, nem véletlen, filmek ihletésére), ahol mindegyik történet egy-egy emberi kapcsolatot, emberi viszonyt boncolgatott. Az előadás nagyon dinamikusan kezdődött, amit végig hoztak, talán egy picikét pont az első történet volt egy leheletnyivel hosszabb a kelleténél, de az is lehet, hogy ezt annak kellene betudnom, hogy közben nyújtogatni kellett a nyakam. Elképesztő, hogy végig milyen ügyességgel táncolták körbe az autót, ugyanis a fő motívum egy böhömnagy cadillac cabrio. Nem lehet túl egyszerű egy autóban táncolni. Számomra a darab tele volt agresszióval, és több olyan jelenet is volt, ami valakinek a halálával végződött. Többek között láthattunk egy stoppost, akit elütnek, anyát és lányát, akik a kormány feletti irányításért hadakoznak, és végül már fojtogatják egymást, egy fiatal lányt, akit megerőszakolnak. De sorra került az apa és fiú kapcsolata, a két barátnő, a két barát (itt akár szintén gondolhatunk nemiségre, mint ahogy dominanciára is), a fogyatékosság, az őrület is. Ami érdekes volt, és a Palitól még nem tapasztaltam, hogy több generációt vonultatott színpadra. A társulat táncosai Uhrik Dórával, Lőrinc Kata linnal és Lovas Pállal egészült ki, ez is a már-már mesélést segítette elő.
Az egyes snittek között az átmenetet a díszlet, azaz az autó forgatása jelentette. Igazából, amit nem értettem az, hogy miután az autót három részre szedték, ezzel három részre osztva a teret is, később mégis összeillesztették azt. Ez valahogy nekem a végére kívánkozott, bár az is igaz, hogy akkor nem lehetett volna egy olyan szép kompozícióval zárni, mint amivel tették.
Az előadás után a premierre való tekintettel beszélgetés volt az alkotókkal. Ekkor bizonyosodtam meg, hogy a filmszerű elbeszélésre hajazás nem volt véletlen, a jeleneteket többek között filmek is ihlettek Meglepő, hogy mennyire szerény is a Pali. Korábban már tapasztaltam, hogy nem nagyon szereti magyarázni a darabjait. Inkább hagyja, hogy a nézők azt képzeljenek bele, amit szeretnének, meghagyva ezzel nekik a saját értelmezés és egyben a saját élmény kialakítását. Bevallása szerint, mikor ilyen friss egy darab, nem is nagyon tud beszélni róla, mert még annyira frissek az érzések, hogy nehéz azokat szavakba öntenie. Ezt minden további nélkül elhiszem neki, sokszor vagyok én is úgy, hogy egy-egy átélt érzésről, hangulatról nehéz beszélni, ahhoz ott és akkor ott kell lenni.
Minden esetre köszönjük az új darabot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése