Öt perccel nyolc után eszünkbe jutott, hogy lehet most már rendezni kellene a számlát, és felmenni, mielőtt elkezdik a darabot nélkülünk - ezzel egy időben lejött egy lány és arra kért minket, ha az előadásra érkeztünk, akkor fáradjunk fel, mert kezdenék, szóval épp időben voltunk.
 |
| kép forrása |
Már az előtérben elkezdődött a darab. Ismerve a színészeket és, hogy a várakozók között szétszórva felfedezni véltem őket ez számomra nem okozott meglepetést. Végül Scherer Péter az Utolsó Roma emlékkiállítás ünnepi megnyitójára és egyben az első tárlatvezetésre invitált bennünket. A színházteremben öt, vagy hat csoportra bontva folytatódott az előadás, mi a Katona Lacit választottuk - nála volt halászlé is. Mindenhol ugyanazt a történet mesélték el, de az, hogy a szomszéd csoport túl közel volt és kánonban hallottam a kettőt kicsikét zavaró volt és nem annyira engedett figyelni a sajátunkra. Ezután a nézőtéren körkörösen szétszórt székekre ültettek minket, s a terem egy-egy oldalában, sarkában, a karzaton és a színpadon felvillantak a tárlatvezetés jelenetei. Pörgős volt az egész és jó!
A szünetben bátran beneveztünk egy újabb pohár borra, mondván nem kell kapkodva inni, be tudjuk vinni a nézőtérre. Bent hagytuk a cuccaink a széktámlákra terítve, még a táskánkat is, így visszatérve egyből megvolt, hogy hova üljünk, ahova ültettek minket, ugyanis átrendezték a teret és klasszikusan emelkedő nézőteret alakítottak ki, igaz a színpadon. Kedvesek voltak, mert egymás mellett kaptunk helyet.
Az első felvonáshoz hasonló, cinikus hangvételben folytatódott a második is. A dolgok élét poénokkal próbálták csorbítani. Ekkor bukkant fel kedvenc mellékszereplőnk is, az aranyhal.
A záró jelenet egy, a kereskedelmi csatornákról jól ismert show-műsor volt, ahol élő egyenes adásban halt meg, azaz mérgezték meg az utolsó romát. Fincsi bundás kenyér illat terjengett a levegőben, meg is jegyeztem, hogy de ennék én is egyet! Nem sokat kellett várni rá, mert a halál beállta után halotti tor következett. Ki-ki választhatott, hogy mit szeretne, pálinkát vagy vizet, zsíros kenyeret vagy bundás kenyeret, vagy mindezt, ebben a sorrendben. Mi nagyon ökofrendlik voltunk a boros poharainkkal, hogy a műanyag korsók helyett azokba kértük a pálinkát. Egyébként egyből beugrott, hogy egyszer a Szkénében láttam már egy olyan előadást, aminek a végén halotti tort rendeztek és kis guglizással meg is találtam, a Szíkölök volt az a Honvéd Színháztól.
Ettől függetlenül a KoMa Társulat ismét kedvemre valót alkotott, ajánlani tudom mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése