Elég későn értem a Sirályba, hogy átvegyem a jegyet, de ekkor is úgy tűnt, hogy én vagyok az első. Nem sokat tévedtem, amikor elkezdődött a darab összesen tizenketten ültünk a nézőtéren. A beengedéskor Tárnok Marica mindenkit egyesével köszöntött és pár kedves szó kíséretében „jóslatokat” is kaptunk tőle.
Tudom, hülyeség, de elég rosszul éreztem magam amiatt, hogy ilyen alacsony az érdeklődés a darab iránt. Pedig nem nekem kéne ebből lelkiismereti kérdést csinálni. Először azt hittem azért, mert péntek van, de másnapra sem volt több jegyfoglalás. Az első sorban ültem, jött utána egy lány, aki szintén kinézte magának az első sort, de először mégsem akart mellém ülni, hisz nem ismerjük egymást, gondolom nem akarta az ismerkedés látszatát kelteni. De végül mégis átült, mert annyira furcsán nézett ki, hogy egy szék kihagyással ülünk ott, így már, mint nagy barátnők nézzük végig a darabot.
 |
| kép forrása |
Amit, azt kell, hogy mondjam, nem értettem. Nekem úgy tűnt, hogy csak úgy követik egymást a történések, de sok kapcsolatot nem tudtam közöttük felfedezni. A bábozós részek kifejezetten tetszettek, főleg a kis zsinórkezű, zsinórlábú báb, amit 5 pálcikával lehetett mozgatni. A díszletről egyből Tim Burton-nek A halott menyasszony-a jutott eszembe. A hangulata teljesen olyan volt, de még a formavilága is hasonlított. Többször próbálták bevonni, interakcióra késztetni a közönséget, de ilyen alacsony nézői létszám mellett ez inkább csak erőltetetten tudott elsülni.
És akkor most jön a mindenkori dilemmám, hogy hogyan mondjam bármire is, hogy nem volt jó, vagy netalántán azt, hogy rossz volt, ha én magam még olyat sem tudok produkálni. Azért azt nekem is be kell látnom, hogy Gergye Krisztiánnak ez nem egy sikerdarabja. Valamint azt is, hogy azóta, amióta elkezdtem írni a blogot ez a leggyengébb előadás, amit láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése