Huhúú, Csehov. Pénteken, mielőtt hazamentem, és ezáltal hétvégére elvágódtam az internettől még kikerestem a Nemzeti holnapján az előadás linkjét, ott láttam, hogy négy felvonás. Ekkor, igaz nem sok Csehov darabot láttam eddig, ráadásul azok tetszettek is, mégis inkább a hozzám eljutott információkra alapozva elkezdtem aggódni. Az a nem sok pedig összesen három darab: a Krétakör Sirája, a Katona Ivanovja és a Vígszínház Ványa bácsija volt.
Ráadásul, amikor megérkeztem a színházba, az egész hétvégét kísérő tompa fejfájásom kezdett átmenni hasogatásba… végül az egyik jegyszedő srácot megkérdeztem, hogy kaphatnék-e az orvosin fájdalomcsillapítót. Mondta arra valószínű nem lesz szükség, reméli, hogy tud kérni valamelyik kollégájától is, s így is lett. Sokadjára is nagyon köszi, kedves gesztus volt!
A darab tényleg nem sok mindenről szól, a történetet maximum öt percben össze lehet foglalni. Ennek ellenére minden előzetes aggodalmam, miszerint unalmas lesz alaptalannak bizonyult. Igaz, az előadás kezdetekor, amikor a három nővér kiült a színpadra, s jó egy percig egyikük sem szólalt meg ezt még nem tudhattam.
Egy jómódban élő, orosz kisvárosi család tagjainak és barátaik mindennapi életébe, gondolatiba, vágyaiba nyerünk betekintést. Az ő élethelyzetüket, személyiségüket boncolgatja a darab, miközben az életről filozofál. A szülők halála után a lányok vágyainak netovábbja, hogy visszaköltözzenek Moszkvába, ahol gyermekkorukat töltötték. Az idő csak telik, évek múlnak el, de igazából semmi sem változik a lényegi dolgok tekintetében. A három lánytestvér, Olga (Udvaros Dorottya), Mása (Schell Judit) és Irina (Péterfy Bori) élete elszürkül, belefáradnak a mindennapokba. Bátyjuk, Andrej (Znamenák István) tehetsége nem bontakozik ki, ráadásul a törtető és akaratos felesége, Natalja (Mészáros Piroska) az egész család felett átveszi az irányítását.
 |
| kép forrása |
A négy felvonást, hogy pörgősebb legyen csak egy szünettel mutatták be. A közel három és fél óra alatt egyetlen egyszer, az utolsó 15 percben néztem az órámra, de akkor is csak azért, mert színház után időre kellett mennem egy találkozóra, s meg akartam bizonyosodni, hogy valóban addig tart az előadás, ameddig az elején utána érdeklődtem.
Egytől egyig remek színészi alakításokat láthattunk. A modern rendezés ugyanúgy elnyerte a tetszésem, mint a leegyszerűsített, kevés elemet tartalmazó díszlet. Illet a darabhoz, hogy megtartották a Nemzetinek az amúgy is nagy színpadán a teret. A délután három órás kezdés is kimondottan előnyös egy ilyen hosszú darab esetében, hisz a nézők nem késő éjszaka érnek haza a színházból.
Végezetül le kell vonjam a tanulságot, miszerint nem szabad hallomások és mások ítélete alapján véleményt alkotni előre. Bár az is lehet, ha ezeknek nem hiszek hiányzott volna az a kis izgalom és várakozás, amit okoztak, és még pozitívan sem tudtam volna csalódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése