Ismét egy Orlai Produkció. Azt kell, hogy mondjam, hogy velük eddig még nem fogtam mellé, s ezzel el is árultam, hogy az előzetes kételyem is alaptalan volt.
Börcsök Enikő egy autista nőt alakít, aki bár tudatában van állapotának és bár próbálja, de nem tudja kontrollálni rendszeresen visszatérő dühkitöréseit, amit bármilyen apróság kiválhat. Pont ezek a dühkitörések azok, amik szerintem az amúgy remek alakításból kicsikét kilógnak. Igazából sosem láttam még autista ember dührohamát, ezért lehet, hogy alaptalan a kritikám, de nekem nem voltak eléggé drámaiak. Kérdés, hogy drámainak kell e lenniük?
 |
| Fotó: Orlai Produkciós Iroda |
Érdekes dolog az autizmus, „a beteg bezárul saját világába” - olvastam. Nem lehet könnyű sem neki, sem a környezetének. Mint ahogy színpadon megformálni sem. A darab az autista nő egy napját kíséri végig, a napi rutinfeladatokat végzi, miközben a világ, az emberek, önmaga, a betegsége és mindezek viszonyát boncolgatja, amivel saját világát tárja fel előttünk.
A színpadi tér kialakítása jól illeszkedik az autizmus fenti definíciójához, a tágas és sötét színpad közepén egy viszonylag kis helyen, játszódik az előadás. A díszletet a kezdéskor egy Rubik-kocka szerűen, színes kockákból épített szoba és egy hinta alkotja. A későbbiekben a kocka elemeinek mozgatása végtelen lehetőséget tud biztosítani a tér alakítására.
A kockák kék színű oldalaira időnként egy-egy mondatot került fel, amelyekből az előadás végére a következő gondolatsor állt össze:
Volt egyszer egy világ.
A világon egy bolygó.
A bolygón egy földrész.
A földrészen egy ország.
Az országban egy város.
A városban egy lakás.
A lakásban egy szoba.
A szobában egy ember.
Az emberben egy VILÁG!
Megható és elgondolkodtató előadás, igazán szükség van az ilyen produkciókra. Foglalkozni, beszélni kell erről a különös betegségről, hogy minél többen megismerjük és, ha egy autistával találkozunk, tudjunk mit kezdeni a helyzettel. Az elfogadás fontos lépcsőfoka a megismerés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése